Kedves Apple Co. Inc!
Nyolc éve vagyok már többé-kevésbé elégedett felhasználója a mára vezető terméketeknek, kérlek, engedjétek meg, hogy most kérjek/kérdezzek néhány dolgot!
Nyolc éve vagyok már többé-kevésbé elégedett felhasználója a mára vezető terméketeknek, kérlek, engedjétek meg, hogy most kérjek/kérdezzek néhány dolgot!
Lassan két hónapja lakunk a fenti lokáción, úgyhogy felvázolnám a szitut.
Már-már majdnem elmondja a sztorit, de még nézhető… Nekem az előző valahogy jobban tetszett. Ebből több (túl sok?) minden kiderül…
Ezt a posztot kb. két hete próbálom megírni, de sajnos annyi dolgom volt, hogy egyszerűen nem tudtam rá időt szakítani. Már-már azon gondolkodtam, hogy fogom az egész blogot és bezárom, mert annyira nincs időm posztokat gépelni… Mindegy, foglaljuk röviden össze, miről van szó.
Mert a nagy kapacitású déli rész is befullad, ha kigyullad egy kamion az M0-n, de az északi oldal a maga hiányos rezüméjével az esztelen emberi beavatkozásnak esett áldozatul ma reggelre.
Lassan mondom, hogy mindenki értse: Ezt nem hiszem el! Fel kell gyorsítani a költözésünk ütemét! Eddig azt hittem, ráérek. Mondjuk, a sors iróniája, hogy megint felújítás közben fogok elköltözni az Alkotás utcából…
Itt van minden nyaralásos album, erre tessék!
No, ez itt nem az a kert, de azért ez sem rossz…
Kész, teljesen libabőrös lettem, amikor a végén megjelent a Sötét Nagyúr! Engem megvettek!
Nehéz a címadás, mert úgy rövidítene az ember, hogy 150 éves a lóvasút, de ez meg ugye nem igaz, mert már nincs is lóvasút régen. Szakszerűbben úgy fogalmazhatnánk, hogy 150 éves a budapesti közúti vasúti közlekedés – persze tegyük hozzá, hogy 150 éve még nem volt Budapest sem…
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!