Korlátozásnapló #34-35
Tegnap nem írtam semmit, ma inkább. Lehet, hogy az utolsó napja a korlázotásnak, úgyhogy lehet, hogy a korlátozásnaplónak is vége…
Tegnap nem írtam semmit, ma inkább. Lehet, hogy az utolsó napja a korlázotásnak, úgyhogy lehet, hogy a korlátozásnaplónak is vége…
Gyakorlatilag március 16-tól itthonról nyomjuk. Misivel erről beszélgettünk az erkélyen.
Vagy legalábbis kellene…
Tavaly vettünk provence-i levendulát az Auchanban, a telet sikeresen átvészelte és szépen virágzik. De most rádöbbentem, hogy átvertek.
Ma egy átlagos szerda volt, mondhatjuk.
Gyászos hétfő után kicsit enyhült a kedd, bár az előző napi déli melegfront után éjszaka beütött az északnyugati hidegfront és elég csúnyán bealudtam…
India nekem nem a szívem csücske, aki ismer tudja – azt a felfokozott hangulatot pedig végképp nem értem, ahogy emberek rajongani tudnak érte. Bocs.
Hétfővel kezd a kilencedik hét, de milyen hétfővel! Már-már a járvány előtti dramaturgiával nyitott az új hét.
Máskor ez egy normális poszt lenne, most azonban csak töltelék, hogy kiszálltam az okos-karkötő termékvonalból és beszálltam az okosóra-vonalba…
Ezúttal külön-külön karanténban.
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!