Nos, ez a poszt az első olyan, amely talán kicsit megsérti a Hazajáró szabályait. Már persze ha vannak ilyenek.

A Hazajáró-rovat értelmezésem szerint Magyarország jelenlegi határain belüli kalandozásokról látnivalókról szól, azonban nem lehet elmenni amellett a tény mellett, hogy ezek a határok csak az elmúlt 80 évben voltak Magyarország határai. A történelmi Magyarország területén, akár a határ közelében is, számtalan érdekes turisztikai és építészeti emlék található, amely magyar vonatkozású, úgyhogy ez most egy ilyen jellegű poszt lesz. Terveim szerint a jövőben lesz még néhány ilyen…

(Persze közben rájöttem, hogy Somoskőnél már ellőttük ezt a premiert, még ha csak néhány tíz méterrel is a határ túloldalára látogatva.)

Nos, ezúttal egy kicsit távolabb merészkedtünk a mára már csak virtuálisan létező határvonaltól, útban Puchberg felé útba ejtettük Fraknó fenséges várát.

Essük túl a szokásos kérdésen? Hogy miért rom? Nem fog menni. Úgyhogy a kérdés sokkal inkább az, hogy:

Miért nem rom?

Nem könnyű erre egyszerűen válaszolni. Alighanem azért, mert 1626 (más forrás szerint 1622) óta az Eszterházy-család tulajdonában van, akik újjáépítették, majd karbantartották és megőrizték. Persze, könnyű volt nekik, nem dúlták szét a törökök (bár ebben nem vagyok teljesen biztos), nem robbantották fel a Habsburgok, nem rombolták le a XX. század viharai és nem csináltak belőle szociális otthont sem.

Talán ezért.

Mindenesetre példás állapotban megőrizte a lassan 400 éve tulajdonos család, akik azért kapták a királytól, mert Bethlen Gábornak, Erdély fejedelmének adták Munkácsot és környékét. A király hűségük jutalmául adta ezt a birtokot, amelyért az Eszterháziak nem voltak hálátlanok, végigharcolták a török kiűzését a Habsburgok mellett és Nyugat-Magyarországon jelentős birtokaik voltak (és Ausztriában vannak ma is). Lehet, hogy nem véletlenül fordult elő az az eset, hogy Sopront kivéve senki sem akart visszacsatolódni Magyarországhoz?

Nem tudom. Nehéz kérdés ez, hiszen hány nagyszerű magyarországi építmény romlott le végérvényesen a török idők után, a Rákóczi-szabadságharc után, 1848 után, a XX. században, a II. világháború közben és után? Rengeteg!

Fraknó vára azonban büszkén magasodik a város fölé a mai napig.

Az Eszterházy család átépítette a korábban ott álló lovagvárat, amelynek csak a tornyát hagyták meg, ráhúzva még egy emeletet. Az öregtorony fala a tövénél állítólag 5 méter vastag. 1642-ben a kincstárat és a lakószárnyat újították fel. A XVII. században láttak neki a főkastély építésének, melynek során a régi vár falait teljesen lebontották és erődítménnyé változtatták a várat.

Erre nemcsak a támadások miatt volt szükség, de egyfajta családi trezorként működött a jól védhető, erős erődítmény, itt tárolták a család értékeit.

Később a család a kényelmesebb Kismartonban lévő kastélyba költözött, de a várat meghagyták és fenntartották. Apró kis megjegyzés, amely kapcsolódik két héttel ezelőtti helyszínünkhöz,  hogy a soproni Stornó Ferenc 1887-ben restaurálta a várkápolnát, ami lenyűgöző.

A várban lévő múzeumot, kincstárat és a változatos időszaki kiállításokat április 1 és október 31. között lehet megtekinteni. Aki tavasszal vagy nyár elején megy, mindenképpen vigyen egy kardigánt vagy kiskabátot, a vastag kőfalak jól tartják a tél hidegét és a kiállítótermekben nem nagyon van fűtés.

A vár honlapján minden részletesen elolvasható.

A várlátogatás után érdemes felkocsikázni a Rozália-kápolnához, ahonnan fenséges látvány tárulhat a szemünk elé, a közeli várral és a környező hegyekkel, jó idő esetén ellátni egészen a Fertő-tóig. Az alábbi képen Sopron és a Fertő-tó látszik.

Álljon itt egy egy évvel korábbi fénykép, amelyet a soproni Tűztoronyból lőttem, tisztán kivehető rajta a fraknói vár (és a háttérben ott sejlik a Schneeberg).

A fraknói várban magyar nyelvű idegenvezetés van, úgyhogy bárkinek, gyerekekkel is bátran ajánlható program. Ráadásul nincs messze a Fertő-tótól, ahonnan akár autóval kerék párral is el lehet érni.

Az alábbiakban a diavetítés tekinthető meg (direkt link a diához), jó szórakozást!