Szárazra került a földnyelv a múlt héten a Margit-hídtól délre, a középső pillérnél. Már csütörtökön csekkoltuk, hogy ki lehet menni oda (konkrétan: több ember álldogált ott), úgyhogy adta magát, hogy ha hétvégén olyanok a légköri viszonyok, akkor nekem is ott a helyem egy “kékórás” felvételre.

Így is lett, bár elég kalandos lett, mert elaludtam az F1 időmérőn, annak ellenére, hogy kaptam egy kávét a Q2 közben, aludtam tovább és Vettel hotlap-jére riadtam fel 15:22-kor, amikor negyed órán volt, hogy odaérjek az arany(fél)óra kezdetére.

Nohát, innentől pánik indul, rohanás, kapkodás, kocsiba be, padlógáz, kettes kihúzat… 😉 A Margit-hídhoz minél közelebbi parkolás reményében felmentem a felső rakpartra, nohát, az esélytelen volt, aztán aszfaltozás miatt feltereltek a hídra, úgyhogy végül Budán a Germanus Gyula parkban tudtam parkolni (aki segítség nélkül tudja, hol van, annak egy éves Azso.hu előfizetés a jutalma 😉 ), onnan futás a hídon, egyik vállamon a fotóstáska, másikon az állvány, 200-as pulzus, izzadás, gatya lecsúszik. Le a szigetre, ráérős turisták vad előzgetése, rézsűn lerohanás elesés nélkül (minek oda lépcső, nemigaz?), huh, megérkeztem, de mi ez a tömeg?

Fentieket csak azért írtam le, mert segít elképzelni, milyen idegállapotba kerülve próbáltam nyugodt fotókat csinálni a hídról, a városról, a folyóról.

Persze aztán sikerült lenyugodni, úgyhogy elkezdtem koncentrálni, de nem eléggé, úgyhogy a képstabilizátor is elég sokáig be volt kapcsolva (szarvashiba vibráló légkörű távoli fotóknál), és a végén el is rontottam, mert 800-as ISO-val próbáltam fotózni távoli objektumokat, mint pl. a Telihold. 😦

Szóval, nagyjából időben odaértem, elkezdtem feldolgozni a  helyzetet. Aztán láttam, hogy jön az igazi vízibusz, ami busz és hajó is egyben, úgyhogy szépen levideóztam. Tessék:

Ami igazából izgalmas ennél a busznál, hogy látszik, hogy valójában milyen kicsi a saját kategóriájukban nem túl nagy hajókhoz képest is. A fenti videót persze ne tekintsük profi alkotásnak, sokkal inkább a lelkes amatőr próbálkozása ez, oké?

Szóval, aztán lement a Nap tényleg, jöttek a színek, nincs is szebb egy szmogos/vulkáni hamus naplementénél, olyan színek játszanak, amelyeket öröm nézni.

Aztán elkezdett kékülni, de tényleg nagyon rövid ideig volt igazán kék, úgyhogy gyorsan kellett cselekednem, hogy elkészítsem a képet, amiért igazából jöttem.

Bevallom, ez nem az én ötletem volt, de mivel elég sokat foglalkoztam a Margit-híddal a felújítása kapcsán, ezért kellett egy ilyen fotó (illetve kell majd egy ilyen fotó, amikor végre bekapcsolják a díszkivilágítását (+alacsony lesz a víz+derült az ég+ ráérek).

Mindegy, ez lett belőle most. Ottjártamkor egyébként 106 centiméter volt a vízállás, e poszt születésekor pedig csak 84 cm, ami azt jelenti, hogy még távolabb lehet állni a hídtól, ami jót tesz a perspektívának.

Szóval, közben készült egy másik videó is, amivel próbáltam illusztrálni a szépséget és a nyüzsgést, ami a Dunán elérhető. Erre tessék:

Végül teljesen besötétedett, úgyhogy kimásztam a Dunából, fel a szigetre. Próbálgattam még ott a perspektívákat meg egy két másik beállítást, de a híd annyira remeg a rajta áthaladó forgalom miatt, hogy nem lehet állványos fotókat készíteni rajta. Plusz, a Holdat próbáltam lefotózni, amint felkelt a házak felett, de nem vettem észre, hogy 800-on maradt az ISO, úgyhogy azt csúnyán bebuktam.

A képek minősége némiképp megnyugtatott, ugyanis az automata ‘Most Interested’ albumba április óta nem került idei képem, ami miatt egy kicsit aggódtam magam miatt. Most azonban rögtön beugrott az alábbi kép, aminek nagyon örültem.

Talán ezen a hétvégén, ha összejön, visszamegyek még egyszer, mert akarok egy ennél hosszabb videót csinálni nappali fényekkel és van még egy-két tippem az éjszakai felvételekhez is.

Az összes kép megtekinthető alább (Facebook- és RSS-olvasóknak itt a közvetlen link):