Hogy zenét tudjak hallgatni az autóban? Olyan zenét, amilyet akarok és amikor akarok? Ehhez bizony nagyon furmányosan ravasznak kellene lenni a jelek szerint…

Volt egy indulatposzt-ötletem, ami végül persze nem született meg (ez egy ilyen szezon megint), de most nyugodtan hivatkozhatnék rá. Nevezetesen, elmegy a jó édes anyjába az összes hardvergyártó, aki ugyanarra a célra képes bármilyen egzotikus csatlakozót használni, mint a világ maradék fele!

Persze ne legyünk álszentek, a szeretett iPhone-m gyártója alighanem ebben a csúcs. Az, hogy a számítógépein erőltetett USB-C helyett/mellett képes az iPhone/iPad eszközökön a saját, ún Lightning csatlakozóját használni, az már tényleg agyrém. Emlékezzünk, a hülyeség csimborasszója az volt mostanában náluk, amikor az iPhone 8/8 Plus/X kiadásával egyidőben bemutatott MacBook Pro-kon csak USB-C csatlakozó volt, míg a telefonokban Lightning-USB kábel volt. Vagyis ha valakinek netalántán az a kósza gondolat fordult meg a fejében, hogy a laptopjáról tölti a telefonját (vagy valamilyen okból összeköti vele), akkor ahhoz máris adaptert kellett (volna) vásárolnia.

Persze az Apple kivágta magát (abban tényleg jó, az antennagate óta tudjuk), mondván: Wifin keresztül össze lehet kötni a géppel a telefont, ha nagyon kell. Nos, én PC-n próbáltam egyszer (igaz régen, lehet, hogy azóta sokat javult ez a technológia (kétlem)), nem ajánlom senkinek.

De ha már itt tartunk, a Samsung se jobb a Deákné vásznánál, ők is kihúzták nálam a gyufát. Amikor céges célokból egy Galaxy A5 (2017) telefont teszteltem, rájöttem, hogy hiába az évtizedes micro USB kábelgyűjteményem, dobhatom ki. Ja mégsem, hiszen a BT headsethez az kell. Az A5-höz USB-C, az iPhone-hoz meg Lightning. Máris ki van használva az IKEA-s töltő, nem igaz?

Vicc.

Néhány éve már úgy tűnt, a világ (mínusz Apple) beáll a nem túl okos, de rendkívül elterjedt micro-USB mellé áll. Most azonban megint esik szét minden, néha még egy gyártón belül is.

(Kb. erről szólt volna a poszt.)

Na, most a képletbe bejött egy autógyártó, akikről lehet tudni, hogy néha egészen ostoba dolgokat képesek művelni, ha a korszerű technikáról van szó.

Az új(abb) autómban például anno 2010 környékén 80 000 Ft-ot kértek a sima, CD-s rádióhoz képest a Bluetooth-ért. Mondjuk, visszaemlékezve, 2010-ben tényleg gyerekcipőben járt a BT, de az ára miatt alig vettek BT-s rádiót. Cserébe viszont van a rádiónak AUX-bemenete, ami tök király. Csak azt árulja már el valaki, hogy 2010-ben mennyire voltak gyakoriak a hordozható eszközökön az RCA-csatlakozók (én nem emlékszem egyszerűen)?!

Adva van tehát egy spéci formájú fejegység, amit össze kellene kötni valahogy az iPhone 8-val, hogy a gazdája a saját magának bekészített hangulatú zenét tudja játszani kedvére.

(Az is megérne egy külön posztot, hogy miért érzik úgy a rádiók, hogy a reggeli rádióműsornak erkölcsileg megkérdőjelezhető, korlátozott szellemi színvonalú emberek olyan témájú beszélgetésével kell tele lenni, amit a tévében 22 óra után 18-as karikával lehetne csak leadni (azaz gyerekkel hallgatni nem ajánlott).)

Ne feledjük, hogy az iPhone 8-on nincsen jack-dugó. Jó, ezt is meg tudta magyarázni az Apple, mondván: a Lightning-csatlakozón digitális hang jön ki, ami még jobb minőségű (mekkora kamu!), bár eközben tölteni nem lehet a készüléket, ami fájdalmas egy olyan merülőbajnok esetében, ami mellett Allen Cousteau se rúghatna labdába ;-). De amúgyis minek ez az egész cirkusz, hiszen megyünk a wireless headsetek felé ezerrel (az áraikat nézve ők százezerrel), minek ez az egész cirkusz?!

Megmondom. Még inkább felteszem a nagyon sok forintos kérdést:

– És tessék mondani, milyen töltővel lehet tölteni a wireless headsetjeiket???

Szóval, adott egy autó egy RCA dugasszal és egy iPhone egy Lightning dugasszal. És közben tölteni is kell ám a telefont…

Innen szép nyerni…

<folytatása következik>