DSLR dilemma

Szokásomtól eltérően igyekszem alaposan körüljárni az eszközbeszerzési témát.

Adott egy 2015-ös Sony A58, ami kicsit már viseltes. A tükör (ami takaríthatatlan, de legalább cserélhető elvileg) koszos, a hozzá használt objektív még tíz évvel ezelőtt lett leejtve az A200-val együtt, legutóbb sikerült a kijelző sarkát leverni úgy, hogy azóta kihajtva képet se nagyon ad.

Összességében még használható, de kicsit romos, garanciaidőn túli masina. Megérett a cserére…

De milyet?

  • A Sony nem fejlesztett A-bajonettes belépőszintű gépet az A58 óta, megpróbálták a piacot az E-bajonettel elárasztani, amely kategóriában néhány játék kamerán kívül csak méregdrága dolgokat alkottak. Tipikus Sony.
  • Más gyártó? Teljes eszközcsere?
    • Nikonéknál megállt az idő, alighanem kirúgták a termékmenedzsereket és megpróbálták a pénzügyesek megérteni a termékfejlesztést, ami láthatóan nem sikerült. Az utolsó említésre méltó (egyébként a hírek szerint a maga nemében remek darab) kamera a D5600 2016. novemberi. Idén három éves lesz. Azóta csak egy D3500 nevű butított budget-kamerára futotta, amit még én sem vennék meg, olyan buta.
    • Canonéknál még cifrább a helyzet, ugyanis kb. egy éve szétbontották a belépőszintű modelljeiket egy ostoba és egy még ostobább modellre, amit mindenki nagy ívben elkerülésre javasol. Így aztán maradna lehetőségként a 2017-es EOS 200D, amivel nem lenne semmi gond.

Az biztos, hogy van néhány ritkán használt funkció, amihez a Sonynak semmi köze, amiben lehetne még bohóckodni.

Magam mögött hagynám az elektronikus nézőkét, csak egy plusz hibalehetőség.

Szóval, a nagy kérdés!

Mivel a belépőszintű kamerák vállalhatatlanok, ezért milyen lehetőségek adódnak egyel feljebb?

  • Sony A68 előnye, hogy van hozzá mondjuk két objektívem és egy vakum (sajnos nem úszom meg objektív-vásárlás nélkül, mert a 18-200 annyira tropa már). Hátránya, hogy egy majdnem négyéves technológia. Az ára: a kamera 200 ropi, míg egy új 18-200-as (ami újabb is, mint ami nekem van) 80 ropi, 280 a vége.
  • Nikon D5600 + 18-140 Előnye, hogy van benne néhány olyan szolgáltatás, ami nincs a Sony-ban egyáltalán. A tesztek alapján gyönyörű képeket csinál. Hátránya, hogy teljes rendszercsere, vagyis a Sony objektíveket eladva lehetne plusz obit (50/1.8) vásárolni, vakuról nem is beszélve. Az ára 300 ropi.
  • Canon 200D + 18-135 – ez a legfiatalabb modell – kérdés, hogy mennyire számít ez. Teljes rendszerváltás ez is, vagyis viszlát olcsó objektívek. További hátránya, hogy ez bizony icipici. Az ára 280 ropi.

Ebből a háromból csábító a Sony, mert ismerem a fajtáját, de csábító a Nikon is, bár kicsit ijesztő, hogy ez is már majdnem 3 éves modell. A Canon mindig álom volt, de arra aligha van pénzem.

Őszintén szólva kicsit tanácstalan vagyok, ezért megfuttatom ezt a cikket, hátha valaki tud valami olyan szempontot mondani valamelyik modell mellett/ellen, ami deal-breaker.

Vagy esetleg ajánl valami tök mást. Egy dolgot nem írtam még, mindenképpen új készülékben gondolkodok, a használt piac nem érdekel.