Tulajdonképpen mindig is rajongtam az utópiákért, bár elsõ sorban a pozitívakért. Az utolsó háború/globális felmelegedés/gépek lázadása/ûrlények támadása jellegû dolgok annyira nem fogtak meg. Na jó, ez sem igaz, mert ott van például a Terminátor 2, szóval vannak kivételek… Ilyesmikre gondolok, mint a Különvélemény, vagy az Én, robot, vagy hasonlók (nem jut hirtelen eszembe, pedig van még hasonló).Megvan! Vissza a jövõbe 2, az is egy komoly jövõlátás, a maga módján legalábbis. És az Az ötödik elem (felsõbbrendû lény!), amely ugyan mese a javából, de azért mégis… 💡 Ezek a filmek/regények azt mutatják be, milyennek képzeli az ember a jövõjét. Az igazán jó jövõfestés számomra olyan, amikor olyannak mutatja a világot, amilyen lehet olyan találmányok nélkül, amelyeknek még az elõhírnöke sem létezik, vagy olyan eszmék nélkül, amelyek a film története és a készítés idõpontja között fejlõdött ki. Ezért ígérkezik izgalmasnak az Ember gyermeke c. film, Clive Owennel és Julianne Moore-ral a fõbb szerepekben (még az örök Michael Caine-el és nyilván sok tehetséges színésszel), amelyet biztos meg fogok nézni. Komor történet, de érdekes felvetés és a kritika szerint igényes kivitel. Kritikáját az Origo Filmklubban olvashatjátok! http://www.origo.hu/filmklub/20061116ocsmany.html