Nosztalgia-fogaskerekűzés
Ismét bebizonyosodott, hogy ezekben a nosztalgia-járgányokban sokkal rosszabb közlekedni, mint ahogy kinéznek… Kívülről fotózni sokkal érdekesebb lenne, egy robogóval követni és a megfelelő helyeken fotózgatni… No mindegy.
Ismét bebizonyosodott, hogy ezekben a nosztalgia-járgányokban sokkal rosszabb közlekedni, mint ahogy kinéznek… Kívülről fotózni sokkal érdekesebb lenne, egy robogóval követni és a megfelelő helyeken fotózgatni… No mindegy.
Hányszor mondtam, hogy elektromos buszokat a belvárosba, a hegyekbe? Erre beleszaladok egy fényképbe és összedől bennem a világ… (egy korábban beragadt piszkozatból kimentve)
– mondtam tegnap a fiamnak. Mentünk hazafelé és elegem lett a “közösségi” “közlekedésből”.
Egy videó a múlt hétfői fényvillamosos fotózásról, ahol lehetett vagy 1 fok, én meg a szövetnadrág, bőrtalpú cipő szerelésben vártam vacogva a járgányt. A verdikt ugyanaz, ha kétszer ennyi lenne, akkor is tele lenne, így viszont egy reménytelenül zsúfolt járat. https://www.youtube.com/watch?v=Y1hBtjN3Se8 Ehhez képest tegnapelőtt 14 fok volt, némileg optimálisabb órákat álldogálni a villamosra várva, de…
A videó kapcsán néhány (fotó)technikai részletre érdemes felfigyelni. De először lássuk a videót! Figyeljük meg az a kis apró fénypöttyöt a kép bal alsó negyedében (hét óra irányban)! Az egy statikus fényforrás tükröződése (ami ugyebár nem profi, bla-bla, de nem is ez a lényeg), ami kitartóan ugrál. Azért ugrál, mert az iPhone optikai képstabilizátor nagy…
Autóknál elég gyakori baleseti forma, szinte kivétel nélkül a hátsó a hibás, függetlenül a kifogásaitól; kedvencem a “nem láttam”. Legszívesebben titán lándzsákat szerelnék az autóm hátuljára… De amikor két metrószerelvény koccan össze, akkor megáll a tudomány.
Ma reggel egy csuklós, felújított IKARUS 280-assal utaztunk (a 134-es járatot a BKV üzemelteti), ez nagyon kell a reggeli 134-es vonalra (több is kellene csúcsidőben reggel és este is, napközben meg elég lenne egy midibusz kicsit sűrűbben a lakótelepről és Csillaghegyről kihordani az embereket a HÉV-hez), bár a hátsó részből kínosan hiányzik a fűtés, más…
Nehéz a címadás, mert úgy rövidítene az ember, hogy 150 éves a lóvasút, de ez meg ugye nem igaz, mert már nincs is lóvasút régen. Szakszerűbben úgy fogalmazhatnánk, hogy 150 éves a budapesti közúti vasúti közlekedés – persze tegyük hozzá, hogy 150 éve még nem volt Budapest sem…
A héten a pótoviba járunk, ami a Flórián térről érhető el, a Faluház mögötti utcában van. A HÉV nem optimális, nagyon messze van, de ha már van nekünk fonódó villamosunk, akkor miért ne használjuk ki? Nincsenek jó tapasztalataim.
A múlt heti nosztalgiahéves fiaskó után kicsit félve vágtunk bele a mai programba, de ma nem csalódtunk. Ez egy olyan hatalmas élmény volt Misinek, mint a tavalyi villamos-múzeum látogatás Szentendrén. Amikor egy villamosrajongó bejut a kocsiszínbe, beülhet a villamosok vezetőfülkéjébe (csengetést beleértve), bemászhat a villamosok alá a szerelőaknába – nos az egy négyéves villamosrajongó számára…
Hozzászóláshoz be kell jelentkezni!